Rab Zsuzsa mindig büszke volt a szülőváros kövekben, falakban és tudatban megőrzött történelmi örökségére. Öntudattal hivatkozott a pozsonyi vérbíróságon halálra ítélt, majd velencei gályákra eladott és sok szenvedés után mégis hazatért gályarabok példájára és a Pápáról kitiltott, de a száműzetés idején egy fa alatt gyülekezetté szervezett kollégium tanárainak helytállására.