Bánffy, Krúdy, Móricz és mindenekelőtt Mikszáth hű képet festettek a kártyázó magyarokról. Igaz, az irodalom továbbra sem felejtette el a kártyát. Csurka István írásaiban előtérbe kerül a hazárdjáték, hatalmas pókercsatákat vív a reményvesztett értelmiség. Lezsák Sándor Macska-snapszerében a kádári idők börtönőre szólal meg.